Igazgatói egy Facebook-posztért?

Korábban én személy szerint is sokat vitatkoztam, hogy mennyire oké, ha egy iskola belső szabályzata, házirendje aránytalanul korlátozza diákságát. Mert elfogadták, persze, és ott van érdekképviseletnek a diákönkormányzat. De az elfogadás történhetett a szülők beleegyezése által kis elsős korban, a DÖK pedig nem mindenhol tettre kész, sőt. Abban ugyanakkor a többség egyetért, hogy az iskolai szabályok által biztosított szankcionálási formákkal az iskolán belül elkövetett szabályszegő tevékenységeket lehet büntetni.

cellular-education-classroom-159844.jpeg

A modern eszközökkel, szolgáltatásokkal pedig nem minden iskola tud mit kezdeni, sőt, elég sokan egyáltalán nem nagyon. A közösségi média iskolai nehéz kezeléséről oldalakon keresztül lehetne írni, például, hogy jelöljük be-e a tanárt, miért szenvedjünk az email-címek levadászásával az iskola általában tragikus honlapjáról, ha a chaten egy perc alatt át tudjuk küldeni a beadandót, stb. De most nem erről lesz szó. Hanem mi történik akkor, ha egy tanár történetesen ismerőse egy diáknak, és történetesen látta egy posztját, ami szerinte nincs rendben.

Ebben az esetben én személyes álláspontom szerint nagyjából azzal analóg a helyzet, mint ha az utcán hallaná káromkodni, ha a Facebookon föltüntetett iskolára és annak szellemiségének megsértésére igyekeznek homályos utalásokat tenni, akkor is, kisebb városban simán mindenki tudhatja, te melyik iskola padjait koptatod.

De ezt sokan nem így látják. E sorok írójának is volt élménye még ha nem is közvetlenül, de ilyenről, és mikor a most következő történettel találkozott, úgy érezte, nem csak nála követnek el ilyesmit, egyre inkább úgy látszik, általánosabb jelenségről van szó. A neveket természetesen megváltoztattuk.

Adott egy általános iskola igazgatója, egy nyolcadikos osztály, az egyik gyerek, a báty, valamint a rendőrség. De hogy is kezdődött mindez? Egy fényképpel az interneten. Pontosabban többel. De igazából egy zárt csoporttal, amit nyolcadikos osztálytársak hoztak létre a Facebookon. Készült egy kép az osztályteremben Álmosról, aki bár kérte, hogy ne, de Előd lefényképezte. Ez a fénykép landolt abban a bizonyos csoportban. Ez nem tetszett Álmosnak. Ráadásul a csoporttagok, az osztálytársak közül többen zrikálni kezdték, kigúnyolták, és néhányan, köztük történetünk főhőse, Árpád is átszerkesztette a képet; ő konkrétan egy férfi nemi szervet rajzolt Álmos szájához. Ennek hatására később verekedés tört ki az iskolában Álmos és Előd között, így a tanári kar tudtára jutott minden.

troll.png
Péniszt rajzol egy fotóra az internetes troll a South Park című rajzfilben (Forrás: Comedy Central)

Megtalálták a csoportot, a képeket, így az osztályfőnök behívta azok szüleit, akik átszerkesztették Előd képét Álmosról. Árpád szüleit is behívták az egyik napra. Ezt bátyja, Töhötöm csak később tudta meg, de akkor gyorsan kikérdezte a fiút, aki elmondta, hogy

az igazgató reggel többüknek odavetette, hogy egyáltalán hogyan volt képük másnap iskolába jönni.

Árpád azt mondja, hogy az igazgató és a tanárok rendőrségi feljelentés és bírósági ügy lehetőségéről is beszéltek. Töhötöm néha kissé együgyű, nem érti. Úgy határoz, a hóna alá kapja öccsét, felveszi a hétmérföldes csizmáját, és felkeresi Ernőt, a nyalvafalvai általános iskola igazgatóját. A nagyjából öt perces beszélgetés alatt olyan dolgok hangoztak el, mely Töhötöm számára óriási csalódás a tanítókkal szemben. Ernő maga is szaktanár, Árpádot is tanítja. De Töhötöm tiszteli a tanítókat. Bár ezt akkor még nem így élte meg, utólag már látja, hogy milyen sokat kapott az általános iskolájától. Emiatt viszont ez a mércéje is.

Ernő fenyeget; a jog és az igazságszolgáltatás büntető, elrettentő hatásával próbálja sokkolni az amúgy általánosságban véve Töhötöm leírása szerint nem rossz gyermekeket. Bár azt Töhötöm is elismeri, hogy a fénykép az iskolában készült, amivel házirendet szegtek, azt nem öccse készítette, ő otthon, a Facebook előtt “bebirkult” és úgy gondolta jó poén lesz, ha ő is beszáll ebbe. Felnőttként pedig sokszor hallunk olyat, hogy fiatalok öngyilkosok lesznek, mert a környezete kikezdi őket. Szülőként, gondviselőként és tanítóként is meg kell értetni a gyerekkel, hogy miért nem szabad. A verekedésen kívül egyébként sem történt az iskolában más durva inzultus,

abban pedig öccse, Árpád nem vett részt.

Töhötöm ezért arra kíváncsi, hogy öccse esetében mi köze ehhez az iskolának. Talán Álmos szülei tehetnének feljelentést képmással való visszaélés esetében Előddel és a képet átszerkesztőkkel szemben, talán, de ez meg nem iskolai ügy. A csoport sem létezik már. Az iskolában csak a házirendet szegték meg, Árpád viszont nem. Ezzel szemben Ernő, Töhötöm azon kérdésére, miszerint mit tehet ez esetben az igazgató, ha Árpád nem szegett házirendet, és maximum a sértett családja tehetne lépéseket, az iskola igazgatója azt válaszolta, “intőt nyugodtan adhatok az” Árpádnak.

Ekkor a következő beszélgetés hangzik el:
Töhötöm: Ha ön [ezért] intőt ad, feljelentem. 
Ernő: Akkor tegye azt. 
Töhötöm: Egyértelmű, hogy azt fogom tenni, ne hülyéskedjen uram. Hát milyen jogon adna intőt neki; nem iskolában történt, nem iskolaidőben történt, nem ő csinálta a fényképet, nem verekedett, milyen jogon adna neki intőt? 
Ernő: Azt bízza rám.
Töhötöm: De uram, milyen jogon? 
Ernő: Ezt bízza rám.

Ezt majd el fogom intézni.

Töhötöm: El fogja intézni? Hallja amit mond? 
Ernő: Igen. 
Töhötöm: El fogja intézni? 
Ernő: Nézze! Az iskola házirendjét betartatom a gyerekekkel. 
Töhötöm: De ő fényképezett? De ő fényképezett? De ő fényképezett? 
Ernő: Egyetért velem, hogy az iskola házirendjét betartatom? 
Töhötöm: Igen.
Ernő: Jó. Ha az iskola házirendjét megsérti az Árpád…
Töhötöm: Mivel sértette meg?
Ernő: Nem azt mondtam. Ha! Ha az iskola… 
Töhötöm: Akkor ön most keres egy lehetőséget, hogy intőt adhasson, most azt mondta? 
Ernő: Én ezt nem mondtam, és ezt kikérem magamnak.

A történet e sorok írójának is különösen fontos, és úgy gondolom, foglalkozni kell vele. Hogy miért? Nyilván azért, mert felmerül a jogsérelem, amit méghozzá az iskolai vezető követ el, ami ellen nehéz hova fordulni (itt lenne fontos egy erős diákönkormányzat, de akár a Független Diákparlament is beállhat az ügy mögé), főleg a középiskolai felvételi előtt időszakban, mikor nem szeretnének hátrányból indulni a tanulók. De e mellett számomra különösen fontos, ugyanis én is átéltem hasonlót. Mi több, én olyan iskolába jártam általánosba, ahol nem csak fenyegettek vele, de több alkalommal tudom, hogy adtak Facebook-posztokért osztályfőnöki, egy alkalommal pedig igazgatói beírást (hogy azon belül pontosan milyen fokozatot, azt már nem tudom megmondani.) Most egy pillanatra a konkrét eset előtt ismét gondoljuk át?

Az iskola házirendjének szankciós lehetőségei mire vannak? Az iskolán belül elkövetett szabályszegésekre.

Hogy mondjam, ha bármely más intézménynek tagja vagy, az sem büntet meg mondjuk otthon végzett dolgokért, vagy a BTK. szerinti büntetést se kapsz alap esetben, ha külföldön követsz el valamilyen bűncselekményt.

hands-woman-laptop-notebook_1.jpgAz iskolai Facebook-csoportok hasznos, de ellentmondásos pontjai a tanulmányainknak


Nos, az igazgató eléggé másképp gondolkodott. Mivel vallásos iskoláról van szó, arra hivatkozott, hogy ezek sértik az iskola szellemiségét, és jó hírnevét. Ezért kiosztott/kiosztatott (igen, ez is egy bevett gyakorlat, az igazgató sok helyen utasítja az osztályfőnököt, hogy adjon valaki(k)nek osztályfőnökit):

  • Egy Facebookos alkalmazás használatáért, amely mondattöredékekből személynevekkel vicces posztokat generál, és oszt meg, emlékeim szerint osztályfőnökit, de ezt csak hallomásból tudom.
  • Egy Facebook-os név átírás során igazgatói intőt. Egy lánynak egy vele pletykákban valamiért összehozott srác nevét odaírta egy osztálytársa a neve elé, mint ha házastársak lennének, aztán azt hiszem, ezzel kapcsolatban posztoltak is valamit.

Ez utóbbit úgy, hogy az illető srác, aki történetesen én voltam, bár deklarálta, hogy nem valós a pletyka, nem látta, hogy neki ezzel további teendője lett volna, egyszerűen egy közepesen gyenge poénnak elkönyvelte, nem idegesítette, pláne nem ő kezdeményezte az “eljárást”.

Maga a sztori egyetlen jogsértést tartalmazott. A Facebook-fiókba való belépést, ami kvázi feltörés. De ezt barátnői, osztálytársai tették meg heccből, mert valami rá jellemző szó volt a jelszó, és semmi olyat nem írtak ki, ami jogsértő lett volna, vagy bármi komoly hátrány érte volna miatta (mittomén nem vesztek össze az édesanyjával a nevében például).

Az igazgató, illetve az osztályfőnök pedig túlreagálta a helyzetet, mivel nem tudta azt kezelni, kinyomtatta a Facebook-profilját az illetőnek, és én, mint állítólagos sértett hiába mondtam, hogy egyáltalán nem érdekel, még is igazgatói lett a vége a történetnek. Mindezt tehát úgy, hogy egy, az iskolához semmilyen módon nem köthető cselekvés zajlott le, amit egy tanár történetesen pont látott, mert történetesen pont ismerőse volt valakinek. (Abba már bele se megyek, hogy kinyomtatni, és közszemlére tenni akármekkora körben nem nyilvános, értsd: például csak ismerősökkel megosztott információkat megint nem éppen jogos dolog.)

Jelentsem fel az osztálytársam?

A történet elmesélője, Töhötöm sem gondolja úgy, hogy ne kéne minden gyerekkel elbeszélgetni és elmagyarázni nekik, hogy miért rossz, miért kifogásolható viselkedés ez, kigúnyolni valakit, de tudjuk milyenek a gyerekek. Beszélgetéssekkel szerinte az iskolában és otthon, odafigyeléssel kell ezt az ügyet kezelni, nem pedig ilyen komoly fenyegetéssel, az amúgy is nyomás alatt lévő nyolcadikos pályaválasztó diákokkal szemben.

pexels-photo.jpg
Egyre könnyebb bármit és bárkit lefotózni, de a személyiségi jogokat sokszor nem ismerik a telefon mögött állók

Itt ugyanis egy olyan tényező is bejön a képbe, amely már valóban az iskolához kapcsolódik. Az iskolai élet során már a modern technika bejövetele előtt is sok olyan szituáció adódhatott, melynek során súlyosan véve az illető jogsérelmet követett el valakivel szemben. Már a Facebook előtt is le lehetett nyúlni a padtárs csokiját, ami szigorúan véve ugye lopás. Most pedig tucatjával jelennek meg problémás kérdések, a legfontosabb közölük azonban személyiségi jog kérdése. Nem Álmos az egyetlen, akiről úgy készül felvétel egy iskolában okostelefonnal, hogy ahhoz nem járult hozzá. Oktatás helyett azonban a jogokkal fenyegetni a gyerekeket senkinek nem tesz jót.
Úgy gondolom, csak rontja a bizalmat, ha azt mondja az osztályfőnök, ezért beperelheted az osztálytársad (ez így elhangzott a jelenlétemben), ráadásul a vegzálás eszközévé degradálja le a sokszor végső soron szükséges peres eljárásokat, így semmilyen módon nem segít. Helyette inkább a személyiségi jogokról kellene felvilágosítani a diákokat első körben. Meg persze nem kéne homokba dugni a fejünket, és akkor talán nem csak azt hallanák a diákok, hogy tedd el a táskádba a mobilt, hanem azt is, mi az, hogy (internetes) forráskritika. Nagy szükség lenne rá például.